| Irányelveink | MTP-RSS hírcsatorna     
fejkep33.jpg
2008. Július 09.


Bivaly
Cikkek - Késtesztek
Írta: chaos1969   
2007. Január 30.
Image Még 2006 elején született egy Farkasfog elnevezésű kés (lásd a korábbi cikket) - a Bivaly ennek a késnek egy módosított, fajsúlyosabb változata.
Most jóval kevesebbet írtam, de jóval több lett a vizuális elem. Akit érdekel lépjen beljebb.



Különbségek
 

 

Bivaly
Farkasfog
Teljes hossz

250mm

255mm

Penge hossz

126mm

130mm

Penge szélesség

37mm

38mm

Penge vastagság

8mm

6,3mm

Kés tömege (tok tömege)

322gr (121gr)

316gr (166gr)

A kés anyaga

Sleipner

Rigor (A2)

A nyél anyaga

Wenge

Wenge



Image


A Sleipner acél
 
Írta : Hegyes Sándor

A Sleipner a japán DAIDO cég DC53-as acéljának alapján készült el, elsősorban azért, mert ez a japán anyag uralta a piacot a Távol-Keleten, és az Uddeholmnak nem volt ilyen általánosan használható hidegalakító szerszámacélja. Valószínűleg ugyanebből az okból hozták létre a Böhlernél a K340-et is. E három acél az összetételeik alapján igen hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.

A Sleipner összetétele:
C 0,9 %, Si 0,9 %, Mn 0,5 %, Cr 7,8 %, V 0,5 %, Mo 2,5 %

Az összetétel könnyebb értelmezhetőségéhez egy kis magyarázatot fűznék:

A széntartalom alapvetően meghatározza egy acél tulajdonságait. Késeknél a leginkább közkedvelt acélok döntő részében az 1 % körüli széntartalom dominál. Ez nem ok nélkül van így. 0,8 %-os széntartalomnál a vas-szén állapotábrán egy ún. eutektikus pont van. Az eutektikus ötvözetek jól olvadnak, és ennek következtében egy sor nagyon pozitív mechanikai tulajdonság jellemzi őket. Az általános felhasználásra szánt acéloknál (ahol a szívósság és a rugalmasság is fontos szempont) gyakori a 0,8 % körüli széntartalomra való törekvés. Eltérni akkor szoktak, ha a feladat rugalmasabb (kevesebb szén), vagy keményebbre hőkezelhető (több szén) anyagot kíván.
 
A szilícium és a mangán kis mennyiségben (Si 0,4, Mn 0,8 %-ig) csak kísérőanyagok, melyeket a fém olvadék dezoxidálására használnak. A mangán ezen túl karbidképző is, bár karbidjai kb. azonos keménységűek a vaskarbiddal. Ebben a mennyiségben az acél tulajdonságait nem befolyásolja jelentősen. Ezzel szemben a szilícium itt határozottan ötvöző! Mivel nagy mértékben növeli az acélok folyáshatárát (és ezzel együtt a rugalmassági határt), így széles körben alkalmazzák rugóacélok ötvözésére. A Sleipner szívósságának, és élének kipattanásokkal szembeni ellenálló képességének egyik kulcsa.
 
Króm. Köztudomású, hogy a korrózióállóságot a krómtartalom növelésével a legegyszerűbb elérni. 12-13 %-tól már „rozsdamentes”-nek is nevezhetjük az acélokat azzal a tudattal, hogy valójában csak a korróziótűrés különböző fokozatairól van szó. Ha ehhez viszonyítva megnézzük a Sleipner 7,8 %-át, azt láthatjuk, hogy azért nem nagyon kell félteni ezt a „vasat” a víztől! Bizonyosan el fog színeződni a használat során, de durva rozsdásodásra távolról sem hajlamos.

A króm ezen túl karbidképző is (nem igazán magas kopásállóságú karbidokkal), és sokat javít az acél átedzhetőségén.
 
Molibdén és vanádium. Ezek azok az ötvözők, amelyek kis mennyiségben is nagyon jól érezhetően fejtik ki a hatásukat. A molibdén növeli az acélok melegszilárdságát (túlmelegítve nehezebben veszíti el az acél a keménységét), ezért gyorsacélokban alapvető ötvöző. Ezen túl mindkét ötvözőnek kemény, magas olvadáspontú karbidjai vannak, amelyek akadályozzák az acélok szemcseszerkezetének durvulását. Ez a szemcsefinomító hatásuk növeli az acélok szívósságát is!

A vanádium karbidjai rendkívül kis méretűek, és nagyon kemények, ezért már nagyon kevés is olyan hatást fejt ki, mint az erős paprika a halászlében. Ha valamiből, akkor vanádiumból a 0,1 %-os ötvözésnek is van értelme.

(Jó példa erre a 440C, amelyből teljesen hiányzik -Böhler változat- pedig az éltartásának jót tenne! A magas krómtartalom csak megnehezíti az élezhetőségét, rontja a szívósságot, de az éltartásra kevésbé fejti ki a hatását. Ha lenne benne vanádium, vagy wolfram, éltartóbb lehetne, de még nehezebben élezhető is egyben.)

 
Összegezve

Az egész összetétel hatása ennél természetesen sokkal bonyolultabb. Befolyásolja az olvadást, a dermedést, az alakíthatóságot (pl. hengerléseknél, kovácsolásnál), és nem utolsó sorban a hőkezelés teljes folyamatát. A Sleipner hőkezelhetősége pl. egészen kiváló. Magas hőmérsékleten megeresztve a maradék ausztenit is teljesen elbomlik, így mélyhűtés nélkül is kihozható az acélból a maximum.

Szemcsefinomságában, és általános szívóssága terén elmarad valamivel a Rigor (A2) mögött, de egy hasonló kategóriájú korrózióálló pengével (pl. 440C) összehasonlítva, gyakorlatilag valamennyi mechanikai tulajdonsága jobb, beleértve az éltartást is! Újraélezhetőségének nehézségét valahol a Rigor és a 440C közé lehet tenni.
 
Ezúton szeretném megköszönni Hegyes Sándor segítségét!

Az alábbi videók elég jól szemléltetik az acél képességeit:

http://www.survival.hu/mambo/images/stories/kesek/farkasfog/teszt/hub006.avi
http://www.survival.hu/mambo/images/stories/kesek/farkasfog/teszt/hub007.avi
http://www.survival.hu/mambo/images/stories/kesek/farkasfog/teszt/hub008.avi
http://www.survival.hu/mambo/images/stories/kesek/farkasfog/teszt/hub009.avi
http://www.survival.hu/mambo/images/stories/kesek/farkasfog/teszt/proba014.avi 
 
A tok

A tok anyaga részben kydex, részben bőr. A tok készítésekor a készítő a funkcionalitást és a precizitást tartotta szem előtt. A kés a tokban mind függőlegesen, mind vízszintesen hordható.

A tok övről való levehetőségét könnyíti meg a keresztszíj-csat kombináció. Aki a hagyományos, függőleges viselési módot kedveli, annak két lehetősége is van,  egy alacsonyabb, ill. egy magasabb, rejthetőbb viselet. Az utóbbi esetben viszont kalkulálni kell a pengehosszal is a kivételnél. Akinél a rejthetőség a szempont, annak inkább a vízszintes hordmódot ajánlanám. Maximum kicsit pocakosnak nézik az embert, de ezzel a pocakkal akár fát lehet vágni.


Image


A kés tokban való rögzítésében segít a felső zsinórfurat, amely valójában egy belső furatos csavar. A képeken jól látszik a tok felső részén elhelyezkedő „benyomódás”, amely a felső zsinór furat homorulatába ül be, és így rögzíti a kést a tokban. Az él védelméről egy kb. 6mm vastag cipőtalpbőr gondoskodik, amely a szegecsek által rögzül a tokhoz.

Lehetséges a vízszintes rögzítése a késnek, de sajnos a nehéz eszközt a tokkal együtt nem képes tökéletesen rögzíteni egy a toknál keskenyebb szíjon. Ezért én a tokot még kiegészítettem egy tépőzáras rögzítéssel is.   


 Image
 

Tesztek:

A következő tesztek videón a linkekről letölthetőek. 

Az egyes videók minősége 320x240-es képfelbontásúak, és a képsűrűség 150 kbps.

 
1.      Élteszt

1_bivaly_elteszt_320x240.zip

Ezzel a teszttel csak azt akartam demonstrálni, mennyire volt éles a kés a tesztek előtt.

 
 Image


2.      Darabolás

2_bivaly_darabolas_teszt_320x240.zip

A felhasznált fa egy frissen vágott akác volt, amely ellenállóbbnak bizonyult, mint vártam.

        Emiatt az utolsó ceruza vastagságig „faragni” kellett a rönköt, hogy átvágjam. A videóból kiszámítható, hogy egy-egy menet kb. 4 percig tartott. Próbából utána lehúztam egy menetet a Recon Scouttal (435gr), de vagy a fáradság, vagy a rönk valamivel nagyobb vastagsága miatt 5 percig tartott a munka.

        A kés a darabolásban nagyon jól teljesített. A rövidebb (126 mm) pengehossz egyáltalán nem volt hátrányos a teszt során. Az íves, fokozatosan vastagodó nyél pedig nagyon jó fogást adott a munka kivitelezéséhez.

        A pengén semmilyen sérülés nem keletkezett. Még egy karcolás sem!

 
Image 


3.      Hasítás

3_bivaly_hasitas_teszt_320x240.zip

Ehhez a teszthez a darabolásból származó akác „kuglikat” használtam fel.

A kés a hasítás során nagyon jól dolgozott. Azt kell hogy mondjam, könnyebb volt vele a dolgom, mint a Recon Scout-tal - nem számítva a rövidebb (130 mm) penge miatti hátrányokat. A kés domború penge oldala a hasítás során hatékonyabbak bizonyult, mint a Recon Scout egyenes levezető éle. Ez a bizonyos többlet ív pont annyival javított a kés hasító képességén, hogy az még nem okozott gondot a bekalapáláskor, viszont a fa hamarabb hasadt, mint vártam. Ráadásul nem volt nehéz a megszorult pengét megmozdítani a fában.

A pengén továbbra sem volt látható semmilyen sérülés - és ami még meglepőbb, karcolás sem.

 
Image


Itt szeretném megköszönni két barátom közreműködését. Az egyiknek mert helyet, és áramot biztosított a teszthez, a másiknak pedig az alapanyag biztosításáért jár a köszönet.  

 
4.      Tollaság készítés

4_bivaly_tollasag_teszt_320x240.zip

Hazavittem egy akác darabot, és abból faragtam tollaságat. A kés a széles penge miatt nagyon jól felfekszik a faragandó felületre, és könnyen irányítható, de a faragott darabok leválasztása, mint a videón is látszik, csak feszítéssel sikerült. Ez a hiányosság a penge vastagságával magyarázható. Hiába, 8 mm-nyi acélt csak úgy nem lehet áterőszakolni az anyagon. Élezés a késen a teszt előtt nem történt, és mint a videón is látszik, munkaképes élességű volt a teszt alatt.


Image

 
5.      Szikravető használata

5_bivaly_szikraveto_teszt_320x240.zip

Ehhez a részhez nincs mit nagyon hozzáfűznöm… beszéljen helyettem a videó. Egyszerűen tökéletes a pengehát kialakítása. Könnyedén lehet vele szikraesőbe borítani bármilyen gyújtósnak szánt alapanyagot. Ebben az eseten valami száraz fűféle volt az éleszték, melyet abból a kertből hoztam, ahol a darabolás és hasítási teszt történt.

 
Image 

 
6.      Kenderkötél aprítás

6_bivaly_kenderkotel_teszt_320x240.zip

Végy három méter 18 mm átmérőjű kenderkötelet. Ragasztószalaggal készíts belőle egy zebrát. Majd végy egy Bivalyt, és aprítsd fel. A penge vastagsága a vágások során nem abban okozott gondot, hogy nehezen hatolt a kötélbe, hanem inkább a kés megtartásában.

Azt kell mondjam, elég fárasztó volt ez a teszt. Jól meg kellett markolni a kés nyelét, különben könnyen önállósította magát, miközben nyomtam lefelé az anyagba.

A videó végén van egy kis éltartási teszt, bár nem túl jól látszik. A kés még mindig borotválta a szőrt, igaz már elég vonakodva…nem úgy, mint újkorában. Akkor szinte elugrottak a szálak a kés elöl.

 
Image 


7.      Általános tesztek

Ezekkel a tesztekkel csak azt a hiedelmet szeretném megingatni, hogy egy ilyen nagy méretű késsel nem lehet konyhai munkát végezni. Nem állítom hogy könnyű, de egy kirándulásra mégsem vihetek magammal egy fémáru kereskedést. A videók segítnek eldönteni, hogy ezek után melyik oldalra áll a kedves olvasó ez ügyben.

a.      Krumpli hámozás és darabolás 

bivaly_altalanos_1.zip

Mivel a kés nem éppen könnyű, megkönnyíthetjük a dolgunkat, ha inkább a hámozandó felületet mozgatjuk és nem a kést. Mivel a késpenge igen széles (38 mm), így a pengén jó fogás van, ami segíti a munkát. A darabolás során a vastagság miatt az egész darabokat inkább hasította a kés, mint vágta, de a kisebbeknél ez a probléma már nem volt jelentős.

 
Image

 
b.      Fokhagyma darabolás

bivaly_altalanos_2.zip

Hát itt egy kicsit csaltam. A fokhagyma pucolása szinte lehetetlen volt ezzel a késsel számomra, de az aprítás már nem. Ezért van az, hogy időnként fokhagyma héjat dobok le a szemetesvödörbe.

 
Image

 
c.      Hússzeletelés

bivaly_altalanos_3.zip
A fagysztott hús nem volt még teljesen kiolvadva, ezért nem nyeklenek-nyaklanak a szeletek.

Vágás közben semmilyen probléma nem volt, csak arra kellett figyelnem, merre menjen a kés.

 
Image

 
d.      Kenyérszeletelés

bivaly_altalanos_4.zip

Mint a videón látszik, az áldozat kellemesen rugalmas volt, de már nem teljesen friss. (Szombati sütés, vasárnap.) A kenyér minimálisan morzsálódott. A penge viszonylagos rövidsége okozott némi problémát, de erre számítani lehetett.

 
Image

 
8.      Késhegy teszt

7_bivaly_keshegy_teszt_320x240.zip

A teszthez szintén egy akác rönkből fűrészelt, (két barátom közreműködésével) négy különböző méretű korongot használtam fel. Kb. 5mm-től 20mm vastagságig. Alapnak egy 10mm vastag OSB lapot használtam. A teszt során csak arra derült fény, hogy akár a 20mm vastag, és 100-120mm átmérőjű korongot is könnyedén lehet hegyirányból hasítani, valamint egy lépcsőben még 7-9 mm mélyen is lehet bele döfni az alapnak használt OSB lapba is anélkül, hogy sérülne a hegy.


Image


Összegzés

Azt gondolom ebben a „vasban” nagyon nagy  tartalékok és lehetőségek vannak.

Az Sleipner éltartása nagyon jó - szerintem jobb, mint a Rigornak (A2). Éleznem még nem kellett volna a kést, de azért kíváncsiságból húztam vagy 20-at oldalanként, egyesével váltogatva fenőacélon. Nagyon jól reagált, és vissza is állt az él minősége szinte az eredeti szintre - úgyhogy azt gondolom, ezzel sem lehet semmi gond. A külső behatásoknak nagyon jól ellenállt. A penge felületén alig látható karcolás vagy különösebb elszíneződés. A kydex tok több nyomot hagyott a pengén, mint a teszt.

A kés súlypontja a penge és a nyél találkozásánál van. Kézbe véve a kést, határozottan hegynehéznek lehet érezni, és ez sújtásra csábít.
Hegysepengétől azt hallottam, hogy néhányan túlzásnak tarják a 8mm-es pengevastagságot. Tény, hogy a méreteinél fogva nem lehet egy konyhai kis ügyes mindenes - de azt bátran állítom, hogy egy szál erdei késnek mindenképp beválna. (Főleg azok számára, akik nem idegenkednek attól, hogy egy ekkora kést használjanak. )

Azt gondolom, hogy a kés tulajdonságai jobbak lettek a változtatások (különösen a vastagabb penge) miatt. Igaz, én eredetileg 7 mm vastag pengével szerettem volna már a Farkasfogat is.
Úgy hiszem, ebben a késben valóban nagy lehetőségek vannak azok számára, akik majd használatba veszik a jövőben elkészülő további darabokat.
 
 
Írta:chaos1969
 
 


Magyar Túlélő Portál - Minden jog fenntartva!
Copyright 2002-2008