Még 2006 elején született egy Farkasfog elnevezésű kés (lásd a korábbi cikket) - a Bivaly ennek a késnek egy módosított, fajsúlyosabb változata.

A széntartalom alapvetően meghatározza egy acél tulajdonságait. Késeknél a leginkább közkedvelt acélok döntő részében az 1 % körüli széntartalom dominál. Ez nem ok nélkül van így. 0,8 %-os széntartalomnál a vas-szén állapotábrán egy ún. eutektikus pont van. Az eutektikus ötvözetek jól olvadnak, és ennek következtében egy sor nagyon pozitív mechanikai tulajdonság jellemzi őket. Az általános felhasználásra szánt acéloknál (ahol a szívósság és a rugalmasság is fontos szempont) gyakori a 0,8 % körüli széntartalomra való törekvés. Eltérni akkor szoktak, ha a feladat rugalmasabb (kevesebb szén), vagy keményebbre hőkezelhető (több szén) anyagot kíván.

A szilícium és a mangán kis mennyiségben (Si 0,4, Mn 0,8 %-ig) csak kísérőanyagok, melyeket a fém olvadék dezoxidálására használnak. A mangán ezen túl karbidképző is, bár karbidjai kb. azonos keménységűek a vaskarbiddal. Ebben a mennyiségben az acél tulajdonságait nem befolyásolja jelentősen. Ezzel szemben a szilícium itt határozottan ötvöző! Mivel nagy mértékben növeli az acélok folyáshatárát (és ezzel együtt a rugalmassági határt), így széles körben alkalmazzák rugóacélok ötvözésére. A Sleipner szívósságának, és élének kipattanásokkal szembeni ellenálló képességének egyik kulcsa.

Króm. Köztudomású, hogy a korrózióállóságot a krómtartalom növelésével a legegyszerűbb elérni. 12-13 %-tól már „rozsdamentes”-nek is nevezhetjük az acélokat azzal a tudattal, hogy valójában csak a korróziótűrés különböző fokozatairól van szó. Ha ehhez viszonyítva megnézzük a Sleipner 7,8 %-át, azt láthatjuk, hogy azért nem nagyon kell félteni ezt a „vasat” a víztől! Bizonyosan el fog színeződni a használat során, de durva rozsdásodásra távolról sem hajlamos.

A króm ezen túl karbidképző is (nem igazán magas kopásállóságú karbidokkal), és sokat javít az acél átedzhetőségén.

Molibdén és vanádium. Ezek azok az ötvözők, amelyek kis mennyiségben is nagyon jól érezhetően fejtik ki a hatásukat. A molibdén növeli az acélok melegszilárdságát (túlmelegítve nehezebben veszíti el az acél a keménységét), ezért gyorsacélokban alapvető ötvöző. Ezen túl mindkét ötvözőnek kemény, magas olvadáspontú karbidjai vannak, amelyek akadályozzák az acélok szemcseszerkezetének durvulását. Ez a szemcsefinomító hatásuk növeli az acélok szívósságát is!

A vanádium karbidjai rendkívül kis méretűek, és nagyon kemények, ezért már nagyon kevés is olyan hatást fejt ki, mint az erős paprika a halászlében. Ha valamiből, akkor vanádiumból a 0,1 %-os ötvözésnek is van értelme.

(Jó példa erre a 440C, amelyből teljesen hiányzik -Böhler változat- pedig az éltartásának jót tenne! A magas krómtartalom csak megnehezíti az élezhetőségét, rontja a szívósságot, de az éltartásra kevésbé fejti ki a hatását. Ha lenne benne vanádium, vagy wolfram, éltartóbb lehetne, de még nehezebben élezhető is egyben.)

Az egész összetétel hatása ennél természetesen sokkal bonyolultabb. Befolyásolja az olvadást, a dermedést, az alakíthatóságot (pl. hengerléseknél, kovácsolásnál), és nem utolsó sorban a hőkezelés teljes folyamatát. A Sleipner hőkezelhetősége pl. egészen kiváló. Magas hőmérsékleten megeresztve a maradék ausztenit is teljesen elbomlik, így mélyhűtés nélkül is kihozható az acélból a maximum.

Szemcsefinomságában, és általános szívóssága terén elmarad valamivel a Rigor (A2) mögött, de egy hasonló kategóriájú korrózióálló pengével (pl. 440C) összehasonlítva, gyakorlatilag valamennyi mechanikai tulajdonsága jobb, beleértve az éltartást is! Újraélezhetőségének nehézségét valahol a Rigor és a 440C közé lehet tenni.

Ezúton szeretném megköszönni Hegyes Sándor segítségét!

A tok anyaga részben kydex, részben bőr. A tok készítésekor a készítő a funkcionalitást és a precizitást tartotta szem előtt. A kés a tokban mind függőlegesen, mind vízszintesen hordható.

A tok övről való levehetőségét könnyíti meg a keresztszíj-csat kombináció. Aki a hagyományos, függőleges viselési módot kedveli, annak két lehetősége is van,  egy alacsonyabb, ill. egy magasabb, rejthetőbb viselet. Az utóbbi esetben viszont kalkulálni kell a pengehosszal is a kivételnél. Akinél a rejthetőség a szempont, annak inkább a vízszintes hordmódot ajánlanám. Maximum kicsit pocakosnak nézik az embert, de ezzel a pocakkal akár fát lehet vágni.

A kés tokban való rögzítésében segít a felső zsinórfurat, amely valójában egy belső furatos csavar. A képeken jól látszik a tok felső részén elhelyezkedő „benyomódás”, amely a felső zsinór furat homorulatába ül be, és így rögzíti a kést a tokban. Az él védelméről egy kb. 6mm vastag cipőtalpbőr gondoskodik, amely a szegecsek által rögzül a tokhoz.

Lehetséges a vízszintes rögzítése a késnek, de sajnos a nehéz eszközt a tokkal együtt nem képes tökéletesen rögzíteni egy a toknál keskenyebb szíjon. Ezért én a tokot még kiegészítettem egy tépőzáras rögzítéssel is.   

A következő tesztek videón a linkekről letölthetőek. 

Az egyes videók minősége 320x240-es képfelbontásúak, és a képsűrűség 150 kbps.

1.      Élteszt

1_bivaly_elteszt_320x240.zip

Ezzel a teszttel csak azt akartam demonstrálni, mennyire volt éles a kés a tesztek előtt.